Gyermekkorom karácsonya

karacsonyi-kemenceDivatos arról beszélni, hogy ki, milyen kulináris emlékek alapján állítja össze a karácsonyi menüsort.

Vannak szimbólumok, a halászlé, gesztenyés pulyka, mákos bejgli, és még sok más karácsonyi étel, amit gyermekkorunktól megszoktunk, hogy nem hiányozhat az ünnepi asztalról. Van aki élvezetek, emlékek alapján készül karácsonyra.

Az én emlékeimben nem az ételek élnek elevenen, sokkal inkább a szeretet, a készülődés, az ünnepi várakozás az, ami meghatározó és szívesen emlékezem rá a mai napig. Gyermekkoromban a karácsony a nyugodtságról, melegségről, puha gyertyákról, fényről és szeretetről szólt.

Az ünnepi készülődés legizgalmasabb pillanata volt, amikor pár fenyőágat feldíszítettünk szüleimmel, aggattunk rá szaloncukrot, gyertyát, karácsonyi díszeket, vattából imitált hótakarót, és ezzel leptük meg nagyszüleimet karácsony szentestéjén.

Emlékeimben frissen él, amikor a feldíszített fenyőággal elindultunk a közelben lakó nagyszüleimhez, és odafelé az úton hóangyalkákat rajzoltunk a porhóba. Gyermekarcomon enyhe pírral érkeztünk meg és nagy szeretettel adtuk át a feldíszített fenyőágat nagyszüleimnek. Már vártak bennünket sok szeretettel, diós, mákos bejglivel, ahol szüleimmel, és velük együtt ünnepeltük a karácsonyt. Még most is jó érzéssel gondolok rá, amikor a jó meleg kemence mellett a sutba kucorodva élveztem a karácsony melegét.

Milyen jó is volt akkor, stressz és rohanás nélkül!

Both comments and pings are currently closed.

Kommentek lezárva.

Powered by WordPress | Designed by: SharePoint | Thanks to Virtual Server, Business Email Hosting and Project Server

DXN Ganoderma kávé